Madam Pompadour is imádta
A shagreen a kezdetek óta a pompa szimbóluma. Eredetileg a japán szamuráj kardok markolatát burkolták vele, ami nem csak stabil fogását tette lehetővé, de mindenki számára láthatóvá tette a gazdagságot is. Európában a 16. században fedezték fel, mint díszítőanyagot, a Japánból importált bútorok, ládák érkezésekor, amiket nem ritkán ezzel a nemes anyaggal vontak be. Bár népszerűsége egy kis időre visszaesett, az angol és holland kézművesek érdeklődésének köszönhetően ismét a figyelem középpontjába került, és kisvártatva nem csak késnyeleket, de csecsebecséket rejtő díszdobozokat, borotválkozó készleteket is ezzel az anyaggal vontak be.
Mivel fellendülése éppen egybeesett a festékek szövetekbe és bútorokba történő injektálásának kezdetével, a korabeli shagreen-eket gyakran láthatjuk a kor divatja szerinti jade, zsálya és smaragdzöld árnyalatokban.
Tündöklését Madame Pompadournak is köszönhetjük, aki beleszeretett ebbe az anyagba, akárcsak a korabeli kézműves, Jean-Claude Gallauchat*, akinek személye olyan nagy hatást gyakorolt a shagreen sikerére, hogy Franciaországban neve után - bár abból elhagyva egy "l" betűt - még ma is csak "galauchatként" emlegetik ezt az anyagot.
* Neki köszönhetjük a színezés mellett a barnítási eljárás felfedezését a shagreen lágyítására, mely homokkő és habkő felhasználásával történt. Madame Pompadour első ilyen bevonatú tárgyát is ő készítette.