A csodák egy cselekvéssel kezdődnek

Oscar Wilde mondta: ha tudod, mi szeretnél lenni, óhatatlanul az leszel - ez a büntetésed érte. De ha sohasem tudod, bármi lehetsz.

Van ebben némi igazság, azzal a személyes kiegészítéssel, hogy e tudás büntetésként csak akkor érhet bennünket, ha téves feltételezéseken alapul, mint ahogy a nyitva hagyott lehetőségek sem tekinthetők áldásnak mindaddig, amíg életünk céltalanul bolyongó hajója rá nem talál a maga személyes világítótornyára.

A jó sors ott kezdődik, ha nem főnevekként, hanem igékként gondolunk önmagunkra, és cselekvő pályára állunk, akárcsak Árvai Anita. Ő a megfelelő pillanatban megpillantva saját világítótornyát mert egy nagyot ugrani az ismeretlenben, hogy maga mögött hagyjon egy olyan életet - mely bár jól bejáratott volt a számára - többé már nem szolgálta.

Nem volt rest hivatást váltani, a fővárosból a Balatonhoz költözve álmodójává válni a saját történetének, egy helynek, hinni benne, alkotni, az ízek és színek nyelvén üzeneteket megfogalmazni. Így vált áldássá számára, és manifesztálódott a Veganeeta, és vele a Veganeeta Home, mely teremtésnek közel sem ért még a végére.

Gyere velünk Anita világába, és meríts erőt a történetéből. Inspirálódj szemet, lelket egyaránt jóllakató, Balatonalmádi központjában lévő vegán éttermének csodás hangulatából, hogy hozzá hasonlóan te se csak egy főnévként gondolj magadra, sokkal inkább a sorsodat alakítani képes cselekvésként.

A következőkben Anitával beszélgettünk, aki pont olyan csodanő, mint amilyennek elképzeltük.

A Veganeeta belső terének megálmodásakor a színválasztásod a kékre, a fehérre és a bézsre esett. Miért éppen ezekbe a színekbe szeretted volna öltöztetni a falakat és a bútorokat?

Hiszed vagy sem, de nem volt mögötte koncepció. Csak az érzéseim vezéreltek. Az otthonunkban például ugyanez a bézs tapéta van a falakon, mint az étteremben. Nagyon hasonló - de persze kivitelében más - bútoraink vannak az otthonunkban is. Mindkét helyen az uralkodó színek egyike a fehér. Amit itt látsz, az belőlem, illetve a családunkból fakad. Ezen kívül valamilyen oknál fogva, már akkor, amikor a logó tervein dolgoztuk, a fehér mellett a kéknek a különféle árnyalataiban gondolkodtam. Tehát nem egy adott kék megjelenítése volt a cél, hanem több árnyalaté. Ez szerintem remekül megfér azzal a ténnyel, hogy a Balaton parton vagyunk, és harmonizál azzal a természetességgel, üdeséggel és tisztasággal is, amit az egész "Veganeetaság" számomra jelent. Ebben a miliőben érzem komfortosan magam. Aki ide belép, az a környezeten keresztül azt is érzékelheti, hogy ki vagyok én.

Milyen szempontok szerint választottad ki a berendezési tárgyakat? Melyik volt az első bútordarab, ami az étterembe bekerült?

Az első bútordarab, ami bekerült az étterembe, a fali logónk alatti fiókos szekrény volt.
Fontos azt tudni, hogy nem akartam tipikus étteremi enteriőrt kialakítani, hiszen a cél az volt, hogy az étterem a részem egy kis darabjaként megmutatkozva olyan hellyé váljon, amit az ide betérő a második otthonaként aposztrofálhat.
Az asztalok és a székek tehát e szempont szerint kerültek kiválasztásra, a többi berendezési tárgy meg csak úgy jött magától.
Nem akartam halmozni a bútorokat, mint ahogy azt sem, hogy túlságosan sokfélék legyenek, mert fontos, hogy a különféle alkalmakhoz, szezonhoz igazodva könnyedén át tudjam őket variálni.

Azt tudom, hogy az egyik kedvenc, már-már önálló személyiséggel felruházott használati tárgyad a FAEMA kávéfőződ, ami már-már önálló személyiséggel bír, de melyik a kedvenc berendezési tárgyad az étteremben? Van-e valamelyik tárgynak speciális története?

Valóban a kávéfőzőm az egyik legnagyobb favoritom, illetve amihez különleges kapcsolat fűz, az a lámpaként is funkcionáló fali logóm, ami barátnőm alkotása, aki egyébként lámpák készítésével foglalkozik. A vállalkozásaink is egy időben indultak, és az azóta bejárt karrierutunk is nagyon hasonló.
Az otthonunk legtöbb lámpáját is ő készítette, amiket imádok, mert a munkáit különleges módon, és legfőképpen szívből készíti.

Megfigyelted, hogy az első betérő vendégek, amikor még szinte üres az étterem, hova szeretnek leülni? Melyik asztalt favorizálják?

Akiknek családjuk van, biztosan a belső kuckót választják ki, mert itt ősztől-tavaszig rengeteg gyermekjáték van a polcokon. A romantikus randira, vagy általános találkozóra érkezők többnyire a külső térben foglalnak helyet a kerek asztaloknál. A barátok tuti, hogy az 5-ös számú asztalt veszik célba, ez biztos! Ha nyitva vannak a teraszok, akkor ott a mi ültetési rendünk szerint alakul az elhelyezés, mert nagyon kevés az az asztalmennyiség, ami még a foglalások után szabadon marad.

A bútorok nem fixen rögzítettek, át szoktad őket mozgatni bizonyos időközönként, hogy egy új teret hozz létre általuk?

Igen, szezonálisan és a különféle alkalmakhoz, rendezvényekhez alkalmazkodva történik a térrendezés.
Nyáron például eltűnnek az étteremből a kanapék, mert rengetegen látogatnak el hozzánk, és szellősebb helyet kíván meg az évszak. Télen viszont a hideg beköszöntével visszakerülnek ezek a puha bútorok, hiszen akkor leginkább bekuckózni szeretnénk. Ehhez nálunk még egy kandalló is szolgáltatja a melegséget, amihez jó odakucorodni.

Egy adott évszakon belül ezt leszámítva inkább az apróbb kiegészítőkkel igyekszem aktualizálni a mindenkori külalakot. Most például a kertem rozmaringjai díszelegnek a vázákban, máskor szalma díszekkel dekorálok. A fő vezérelv mindeközben a túlzásnélküliség.

Sokan járnak ide dolgozni, sokan kérik ugyanazt az asztalt, gyakori vendégek nálunk az összeszokott baráti társaságok, akik így a már megszokott közegükbe tudnak megérkezni.
A jelek szerint sikerült egy olyan otthonos környezetet kialakítanunk, amiben komfortosan érzik magukat, mert valljuk be, egy klasszikus értelemben vett étteremre ez nem feltétlenül Igaz.

Megismerve rajtad keresztül a Veganeetat, mondhatjuk, hogy ő egy vágy szülötte, egy szerelemgyerek, és ahogy cseperedik, egyre több oldalát mutatja meg. Azon túl, hogy valóban egy második otthonként szándékozik funkcionálni, vannak nálatok főzőkurzusok, ellátogatnak hozzátok egy együtt gondolkodás erejéig vendégelőadók is. Miből meríted mindehhez az energiát, mi a te üzemanyagod, és milyen újdonságot tartogatsz még a számunkra a közeljövőben?

Ezt az egészet csak úgy lehet csinálni, ha hiteles vagy, mert abban az esetben a munka egyben fel is tölt. Ez történik velem is. Ha csupán egy dologgal kéne foglalkoznom, az elfárasztana, de itt olyan szerteágazó a tennivaló még egy témán belül is, hogy nem fenyeget az egysíkúvá válás veszélye.

Sokan figyelmeztettek arra, hogy a szerelemgyerekként induló vállalkozásokkal - mint amilyen nekem a Veganeeta Home - lehet a legnagyobbat bukni, mert az embert könnyen bedarálhatja a kötelességtudat és a lelkesedése, megfeledkezve minden másról. Én azonban tudatosan törekszem arra, hogy a szervezetem és a lelkem figyelmeztető hangját meghallva, mikor kell, egy kicsit hátrébb lépjek, a családom felé, és akár egy kecsegtető lehetőségre is nemet mondjak annak érdekében, hogy éppen azt ne veszítsem el, amitől a Veganeeta az, ami: önmagamat.
Ilyenkor van csak mód egy egészen más nézőpontból rálátni a hibákra, a gyengeségekre, és ekkor lehet a dolgokat megváltoztatni.
Ebben egyébként a férjem is abszolút partner. Ahogy én őt, úgy ő is támogat engem abban maximálisan, hogy ezt az egészet ön- azonosan, a családi szerepeimmel egyensúlyban tudjam működtetni.

A terveimet illetően már most egy 25 pontos "TO DO" lista vár a megvalósításra, melyek közül a leendő szakácskönyvem miatt rágják a legtöbben a fülemet. A vendégek azzal presszionálnak, hogy ha nem készülök el vele időben, ugyan mit fognak egymásnak idén karácsonyra ajándékba adni?

Jelentem, a könyv már 90 %-os készültségben van, és bár jelenleg idő szűkében vagyok a befejezését illetően, minden erőmmel azon leszek, hogy e tekintetben se hagyjak senkit cserben.