Aszteroida-becsapódás fenyegeti a Holdat? Íme a NASA három lehetséges forgatókönyve

Sanszos, hogy egy aszteroida fog becsapódni a Holdba. És az sem kizárt, hogy rá kell küldeni az atomot, mielőtt ez megvalósulna. És ez nem vicc, de no para.

Ez év februárjában még azt hitték a NASA-nál, hogy ez az aszteroida kis eséllyel becsapódhat a Földbe. Az azóta történt mérések ennek esélyét szerencsére mára lenullázták. Szóval a jó hír az, hogy a Földbe nem fog. A rossz hír az, hogy lehet, hogy a Holdba fog. És ez azért nem túl kecsegtető számunkra, mert ez a cucc egy 15 emeletes épület nagyságú kő, ami a méreténél fogva, ha a Földbe csapódna, egy városban komoly károkat okozna, de szerencsére nem elég nagy egy tömeges kihalási eseményhez vagy bármi efféléhez. Ebből a szempontból tehát örvendetes, hogy a Hold népsűrűsége ugye nem számottevő. De nem is az a gond vele. A probléma ott van, hogy egy ilyen becsapódásnak az energiája 6-7 megatonnányi TNT-vel egyenértékű, ami sokszorosa a híres 2013-as cseljabinszk meteornak, amit csak 500 kilotonnát durrant, és még így is 1500 embert megsebesített Oroszországban. Egy ilyen koccanás akkora krátert csinálna a Holdon a maga egy kilométeres átmérőjével, amire még nem volt példa az elmúlt néhány ezer évben. De még ez is csak, fogalmazzunk így, esztétikailag rondítana bele a Holdba, mert a törmelék az igazi probléma. Szimulációk szerint akár 100-200 millió kilogramm holdkő repülhet szét az űrben, aminek egy része a Föld felé is veheti az irányt. Ennek a szép része egy brutálisan erős, több napig tartó meteorvihar, kvázi holdkőzápor, ami innen a Földről nézve egy igazán látványos, de az emberre veszélytelen esemény lenne. Amire azonban keresztet vethetnénk, azok a műholdjaink, az űrállomásaink és a jövőbeni holdprogramjaink, mert azok kapnának egy hatalmas gyomrost. Nyilván a NASA és a tudományos világ apraja-nagyja dolgozik a megoldáson. És ez alapján három lehetséges forgatókönyvünk van. Ebből az első, hogy csak nézünk és imádkozunk. Egy ilyen eseményt élőben, páholyból végignézni igazi tudományos csemege lenne. Csak hát közben búcsút mondhatnánk néhány irgalmatlanul fontos kelléknek. Éppen ezért tűnik még egy fokkal jobb megoldásnak, ha egy űrszondával eltérítjük. A gond ezzel csak az, hogy mindössze 7 évünk lenne megtervezni, felépíteni, felküldeni és pályára állítani és úgy meglökni, hogy elkerülve a Holdat ne vegye a Föld fele az irányt. Ez űrmértékben mérve olyan, mintha azt kérnénk, hogy elsőre dobd át egy tűfokán egy kézigránát biztosító szegét egy helikopterről csukott szemmel. Spoiler, sanszos, hogy nem fog összejönni. Szóval még mindig jobb a harmadik megoldást választani, szóval szétcsapni. És itt jön a drámai rész, mert ehhez tudod, mit kell tenni? Egy kb. egy megatonnás atombombát kell az aszteroida felett felrobbantani. Hagyok egy kis időt ezt feldolgozni. A cél ugyanis az, hogy 10 méternél kisebb darabokra tudjuk szétrobbantani, mert csak ez garantálhatja, hogy a szétszóródó darabok se a Holdat, se a Földet ne tudják eltalálni. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy egy 1963-as és 67-es atomcsend egyezmény megtiltja a nukleáris fegyverek elhelyezését és tesztelését a világűrben, illetve égitesteken. Persze itt nem beszélhetünk űrversenyről, hiszen egy ilyen akciónak egyetlen célja lenne, az pedig a planetáris védelem, amivel kapcsolatban 2028-ban már többet fogunk tudni. Akkor fog ugyanis a Nap mögül újra előbukkanni, hogy ismét meg tudjuk mérni. Addig is még a NASA-nál agyalnak, hogy kell-e az űrbe atomot vinni, mi a Marco Mobilinél az árrobbantást már végre tudtuk hajtani, aminek a hatását egészen november 24-ig fogod érzékelni, ahol aszteroidákat garantáltan nem, csakis az árainkat látod zuhanni. Így kedvenc bútoraidra most aztán tényleg le tudsz csapni. Ehhez csak elég a bióban lévő linkre kattintani. 

További érdekes és hasznos videóért pedig nem árt a Marco Mobilit követni.